Az Alois Dallmayr Magyarország ismeretterjesztő és szórakoztató blogja

Dallmayr Magazin

Csak egy barista – második rész

2022. szeptember 04. - Alois Dallmayr Magyarország

dallmayr-magazin-kaves-horror-csak-egy_barista-2-00.jpg

Seamus kellemetlen helyzetbe hozta Mollyt, aki egészen biztos volt benne, hogy a ’néger’ szót már nem illik használni.

A történet első fele

Megszólalt a bejárati ajtó fölötti csengő. Seamus, a Witer's Coffee talán legrendszeresebb törzsvendége lépett be - hetente legalább háromszor biztosan betért, de voltak olyan hetek, amikor minden nap. Seamus helyet foglalt a pultnál, Mollyval szemben, aki örült, hogy Nia valahol hátul tesz-vesz. Az volt az érzése, hogy Seamus semmibe veszi Niát.

„Hallom, szereztél magadnak egy négert.”

Molly halántéka megint rákezdett, ezért inkább elengedte a füle mellett a férfi megjegyzését, és közelebb lépett a pulthoz. Seamus nem hagyta abba.

„Minek vettél fel egy négert? Vigyázni kell velük!”

„Muszáj volt" - hallotta Molly a saját hangját. „Tudod, hogy van ez.”

„Mondtam neked, varázserejük van!” – emelte meg Seamus a hangját „És valami őrült bosszúhadjáratot folytatnak ellenünk, én mondom neked...”

Seamus kellemetlen helyzetbe hozta Mollyt, aki egészen biztos volt benne, hogy a ’néger’ szót már nem illik használni. Rendszeres vagy sem, de a férfi miatt megfájdult a feje.

„Fáradtnak tűnsz, Molly. Jól érzed magad?”

Molly fejében tetőfokára hágott a kalapálás, mire Seamus elment. Megfordult, Nia állt mögötte, hangjában aggódás érződött, de az arca kifejezéstelen volt. Talán eljött az idő, hogy beszélgessenek Nia viselkedéséről.

„Igen, csak mostanában sokat fáj a fejem. Igazából azt reméltem, hogy beszélhetünk néhány fontos dologról...”

„Tessék, próbáld meg ezt!” – nyújtott felé Nia egy csésze kávét. Molly korábban észre sem vette, hogy lenne bármi a kezében. „Egy új tejeskávé recepttel játszottam. Kíváncsi vagyok a véleményedre.”

dallmayr-magazin-kaves-horror-csak-egy_barista-2-02.jpg

Nia még soha nem kérte ki Molly tanácsát semmiben, pedig ő többször felajánlotta. Hajtotta a kíváncsiság, mert Nia kávéi mindig finomak voltak. Elfogadta a csészét, ivott néhány kortyot. Csillagos ötös

„Milyen recept alapján…?” - Molly elhallgatott. Megszédült. A halántéka lüktetett. Az agyában emlékképek cikáztak, alig látta tőlük, hogy valaki ott áll előtte. Niát látta a fejében. Seamust. Újra meghallgatta a szavait, és előkerült még egy tucat olyan esemény, amelyekben Nia származása állt a középpontban. Fekete nőként látta Niát, akinek a fejrázása nem a rossz hozzáállását mutatja, hanem azt jelzi, felismerte, mivel kell megküzdenie. Nem dramatizálja túl a helyzeteket, hanem megpróbál rámutatni a körülötte lévő igazságtalanságokra. Ez alkalommal Molly is annak látta az igazságtalanságokat, amik voltak. És abban a pillanatban meglátta önmagát is. De, amit látott, az megrémítette.

Nia belekortyolt a saját kávéjába, és Mollyt figyelte az elvitelre szánt pohár pereme fölött. Megrázta a fejét. Néhány ember ellenállt a mágiájának. Ám amikor az ital hatalmába kerítette őket, nem tudtak többé ellenállni.

Molly legyengülve üldögélt a székén, Nia pedig a következő lépését tervezgette. A rengeteg kávézó, amelyeket még meg kell látogatnia... ijesztő volt még a gondolat is, hiszen a lista végtelennek tűnt. Ideje volt továbblépni. Fáradtnak érezte magát, de ennek nem szabadott meglátszania rajta. Egy spiritualista munkája sosem ér véget. Miközben keresztülsétált a kávézón, arra gondolt, hogy sosem tudja meg, hogyan reagálnak a felismerésekre azok, akik az ő különleges lattéját isszák.

Molly egyedül, zavartan és kimerülten támaszkodott a hátsó pultnak. Egy fiatal fekete nő, akit még sosem látott, elsétált mellette, keresztül a kávézón, ki az ajtón; nagyon valószínűnek tűnt, hogy nem látta bejönni. Seamus még mindig ott állt, maga elé bámult, amikor az ajtó csengője megszólalt. Molly felemelte a tekintetét. A nő eltűnt. Seamus visszasétált a pulthoz, és összeszorította a száját, mintha épp most kóstolt volna valami kellemetlent.

„Nem bírom elviselni, amit a fajtájuk művel ezzel a várossal, az országunkkal. A fenébe is!”

Molly szíve hevesen kalapált. A vér forrón és hangosan lüktetve száguldott a fejében. Teljesen megrémítette a tudás, amit szerzett, bár nem tudta, hogyan: A rasszizmus mindig is itt volt, bennem, és ezt most már látom.

És akkor mi van? Válaszra nyitotta a száját…

dallmayr-magazin-kaves-horror-csak-egy_barista-2-01.jpg

 

fotók: myrecipes.com, fineartamerica.com, perfectdailygrind.com

forrás: thesprudge.com 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://dallmayrmagazin.blog.hu/api/trackback/id/tr3517916935

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása