Molly valamiért nem igazán emlékezett arra, hogy mikor csatlakozott a csapathoz Nia a Witer's Coffee Shopban.
„Ő új itt?” – bökött Molly egyik kedvenc vásárlója Nia felé, aki éppen újabb adag kávét készített. Molly elfordította a fejét, hogy hátranézzen. Törzsvendégei nem voltak hozzászokva az új emberekhez. Már csak azért is, mert... nos, a kisvárosok nem szeretik a kívülállókat. Ez mindig is így volt.
Molly visszafordult. Nia tényleg ennyire új lett volna? Valamiért nem igazán emlékezett arra, hogy mikor csatlakozott a csapathoz a Witer's Coffee Shopban.
„Valahogy úgy” - mondta a vendégnek, részben a bajsza alatt morogva. „De szerintem csak rég voltál nálunk. Csak nem jártál más kávézóba?”
„Hát…” - válaszolta a férfi, a tekintetét Niára szegezve. "Afroamerikai még sosem csinált nekem kávét.”
Molly szúrást érzett a halántékában - talán a túl sok koffein miatt. Ma reggel már tucatnyi eszpresszót megivott, egyik adagot a másik után. Mindet Nia készítette, és Molly nem tudott rájönni, hogyan csinálja. Ízletesek voltak…. sőt, fenségesek. De nem olyan ízűek, mint Mollyéi, és a kávézó vendégei elvárták, hogy a kávéjuknak olyan íze legyen, mint amit megszoktak.
„Mindig van egy első alkalom!” - kuncogott Molly, és átcsúsztatta a számlát a pulton.
Molly hangosan kifújta a levegőt a tüdejéből, és úgy tett, mintha a mutatóujjával törölgetné az izzadságot a homlokáról. „Micsoda rohanás!”
Nia befejezte az eszpresszógép törölgetését, körülnézett a kávézóban. Mindössze várom vásárló lézengett az üzletben, amin meglepődött. Ekkor Sarah, aki törzsvendég volt, odasétált a pulthoz, hogy visszaadja a kávéscsészéjét.
„Elég könnyeden készítetted el azt a sok lattét!” mosolygott Niára, aki szembefordult vele, de csak egy pillanattal később viszonozta a mosolyt. „Mit csinálsz még? Szerintem te több vagy, mint egyszerű barista!”
Nia arcáról eltűnt a mosoly, és visszatért abba az állapotába, amit Molly semleges arckifejezésnek vélt.
„Pedig tényleg csak barista vagyok” - válaszolta Nia. „De én valószínűleg kicsit tágabban definiálom a 'barista' fogalmát, mint a legtöbben.”
„Ezt hogy érted?”
„Projektmenedzser vagyok. Technikus. Oktató. Statisztikus. Minőségbiztosítási elemző. És kávét főzök. Sokat segít, hogy ezek a dolgok már azelőtt is megvoltak benne, hogy a kávéval kezdtem volna foglalkozni.”
Ez újdonság volt Molly számára. Őt is lenyűgözte. Tudta, hogy Niának volt már kávés tapasztalata, sőt, több boltot is vezetett. De valamiért mégis meglepte, hogy Nia milyen magabiztos. Molly halántéka bizseregni kezdett.
Molly nem értette, miért, de Nia mintha mindig megrázta volna a fejét, ha valamiért panaszkodni akart. Például amikor egy törzsvendége azt kérte, hogy készítsék el újra az italát. Nia rámutatott, hogy a férfi meg sem kóstolta a cortadót, amit ő készített neki, de Molly nem akart bajt. A fickó korábban soha nem panaszkodott, de most valamiért nagyon megnehezítette Nia dolgát. Nia ide-oda rázta a fejét, amikor Molly elmagyarázta neki, hogy a férfi csak biztos akart lenni benne, mit kap. Elvégre a vásárlónak mindig igaza van.
A fejrázás elkezdte zavarni Molly-t, úgy tűnt, mintha attól zúgna az ő halántéka is. Talán Nia negatív hozzáállása miatt lehet. Elhatározta, hogy beszélgetni fog Niával a derűs és pozitív hozzáállás fontosságáról.
Folytatjuk…
fotók: jeffszuc.com, Pinterest, thenounproject.com
forrás: thesprudge.com
