India, Jáva és Pápua Új-Guinea. Mi a közös bennük? Ha csak azt nézzük, hogy egyikük a világ második legnépesebb országa, másik az Óceániai szigetvilág egyik gyöngyszeme, a harmadik pedig az Egyesült Királyság legtávolabbi gyarmata, első ránézésre nem könnyű megtalálni bennük a közöset. Van azonban mégis valami, ami nagyon is összeköti ezt a három, európai szemmel igen távoli világot. Ez pedig a kávé.
Indiában már az 1600-as évek óta termesztenek kávét, azonban export céljára a britek kezdtek el kereskedni vele 1840 után. Bár jellemzően csak a déli országrészben vannak nagyobb ültetvények, méretéből adódóan India ma a világ hatodik legnagyobb kávétermesztője. Az alacsonyan fekvő termőterületek miatt inkább a robustát részesítik előnyben, azonban a speciális éghajlat miatt egyedi kávéfajtákat kísérleteztek ki. Az indiai kávék ízvilága a sokféle eltérő fajta ellenére mégis karakteres és felismerhető: erőteljes, testes, kicsit csokoládés, jellegzetesen fűszeres és nem savas.
Jáva szigetére a hollandok hozták be a kávécserjéket még a 17. században. A szubtrópusi éghajlat ideális környezetet biztosított a termesztéshez, így gyorsan beindult a kereskedelem is. Az innen érkező kávé annyira különlegesnek számított, hogy néhány országban maga a “jáva” szó jelentette egyben a kávét is. Időközben a fajtákkal sokat kísérleteztek, ma a robusta a legelterjedtebb. A kávé az elmúlt évszázadokban a helyi vallási rituálék és szertartások szerves részévé vált, így esküvőkön és temetéseken is kötelező kellék. Ízvilága erőteljes, testes, zamatos és enyhén savas.
Pápua-Új-Guinea speciális mikroklímája, az ideális 1300-1800 méter magasan fekvő vulkáni fennsíkok és az, hogy a sziget nagyrészét ma is őserdő borítja, tökéletes otthont ad a kávétermesztésnek. A kávét már a Britek is behozták az 1800-as évek végén, de az ipari méretű kávétermesztés a Portugálok által Jamaicából importált cserjékkel kezdődött az 1900-as évek elején és lett mára az egyik legfontosabb ága a mezőgazdaságnak. A lakosság több, mint harmada él ebből az iparágból és mivel a modern technológiát nem gazdaságos eljuttatni a termés 90%-át adó kistermelőkhöz, ezért kizárólag természetes biokávét állítanak elő. Intenzív, testes, édes és zamatos ízvilág jellemző az innen érkező arabica kávéra.
Szinte mindegyik Ázsiából érkező kávénál, a hosszú tengeri úton felszívott sós nedvesség adta azt az erőteljes, különlegesen testes, jellegzetes ízvilágot, amitől azok rendkívül népszerűek voltak Európa szerte. Mára a sokkal gyorsabb és precízebb szállítási technológiák miatt ezt a folyamatot még szállítás előtt igyekeznek pótolni, ezért a óceánparton hatalmas – speciálisan erre kialakított – tárolókon szellőztetik a még zöld kávébabot, hogy a szél az eső és sós pára elvégezhesse feladatát.
A Dallmayr Dyawa Antara kávéjában kerül tökéletes harmóniába ez a három nagyon különböző ország. A kávébabokat keverjük, így elegyedik a jávai testes íz, a pápua-új-guineai virágos-fűszeressel és az indiai különlegességgel.
