Kávés horror – Finca Dorian Gray arcképe, első rész

2023. január 02. - Alois Dallmayr Magyarország

„Hölgyeim és uraim, eljött a pillanat, amelyre mindannyian vártak” - mondja az árverés vezetője a zsúfolásig megtelt teremben, amely nem éppen visszafogott izgalomtól vibrál. „Elérkeztünk a nap utolsó három tételéhez, amelyek egészen különlegesek.”

A zártkörű árverésre a világ minden tájáról érkeztek licitálók, és azok, akik nem tudtak elutazni, online figyelik az eseményeket, remélve, hogy megkaparinthatják az egyik nagyon exkluzív kávét. Az első tizenöt tétel nem hozott különösebb izgalmakat, egy 50 dolláros Gesha itt, egy 75 dolláros tejsavas fermentáció ott, sőt, egy mosott Eugenioides átlépte a 100 dolláros határt. De csak előételek voltak, az volt a feladatuk, hogy megcsinálják az étvágyat a főételre, a három nagyon ritka tételre a híres konai Finca Dorian Gray-től.

„Az első egy teljesen átmosott Green Tip Gesha” – harsogja a kikiáltó, és a sok öltönyös alig tudja a székén tartani a méretre szabott nadrágját. megtartani a méretre szabott gyapjúnadrágjukat a számukra kijelölt kihajtható székeken. Egyikőjük a nagy izgalomban lecsúszik az ülőlapról, feneke a földre huppan, széke tarkón vágja, licittáblája pedig gyönyörű ívben száll át a tömeg feje fölött. „Ezt ajánlattételnek veszem, Mr. Jeffries” - kuncogja az árverésvezető, nevetésre késztetve a tömeget, és némiképp csökkentve a teremben tapintható feszültséget. „Ha mindenkinek megfelel, akkor Mr. Jeffriesé az első licit, 250 dollárért.”

500 dollár! - kiáltja egy férfi hátulról.
És indulunk! 500 dollárunk már van, de ad-e valaki 1000 dollárt?
Itt van 1000 dollár - mondja egy nyugodtabb licitáló valahol középen.
1 500...
2 000...
3 000!
6000 dollár - kiáltja egy német pörkölő cég képviselője.

„Isten hozta a buliban, Schmidt úr, nem voltam biztos benne, hogy csatlakozik-e hozzánk.” Az árverés vezetőjének könnyű a dolga: a licitek gyorsan és nagy tételben érkeznek, itt ma rekordok fognak megdőlni, ő kényelmesen hátradőlhet és élvezheti a műsort.

7500 dollár - kiáltja egy férfi a számítógépek felől.

Online résztvevőtől érkezett ajánlat, a tömeg elhallgat a szám hallatán. Az árverésvezető Schmidt úrra néz, szeretné-e folytatni, de a termetes német felvonja a szemöldökét, a gesztussal jelezve, hogy nem. Úgy tűnik, vannak itt nála nagyobb halak is.

„7 500 dollár először... 7 500 dollár másodszor...” Az árverésvezető rövid szünetet tart, időt ad, hátha valaki tovább emeli az árat… „Elkelt 7.500 dollárért az online licitálónak! Hölgyeim és uraim, megvan a világ legdrágább kávéja.” A tömeg udvarias tapssal reagál, tudva, hogy a megnevezés nem fog megélni egy órát sem.

***

Egy sötét, fából készült szobában felébred egy poros futószalagos gép. Ahogy újra életre kel, halványan beragyogja az ócska boltozatot, mielőtt megsárgult papírlapokat kezdene ontani magából.

***

„SOFTS Arabica: 1,08 dollár fontonként.”

Tolimában egy farmer kitépi a kávécserjéit a földből, hogy kakaóval, avokádóval vagy banánnal helyettesítse - bármivel, ami eladható.

„Ez valóban különleges nap a kávétermelők számára” - mondja Alexander Gray a tömegnek. A fiatal Alex negyedik generációs kávétermelő és a Finca Dorian Gray örököse, amely a dédapjáról kapta a nevét, egy angolról, aki rejtélyes úton jutott a Big Island legmagasabb csúcsán lévő földterület birtokába. A rekordárral kapcsolatban megdöbbenést színlelve fordul a tömeghez, futva gratulál a mostani és a hamarosan leendő bajnoknak.

„Valóban” reflektál az árverésvezető. „Nos, akkor lássunk is hozzá! Utolsó előtti tételünk egy másik Gesha a Finca Dorian Gray-ről, ez szénsavval kétszer áztatott, laktikusan erjesztett, majd hét napig száradt a magaságyon, és kétóránként aprólékosan, kézzel forgatták.”

A tömeg izgatottságába kezd belopakodni egy csipetnyi kétségbeesés, hiszen már csak két tétel van hátra, és a puszta gondolat, hogy ebben a történelmi eseményben a szemlélő szerepét játsszák, éppoly visszataszító, mint amennyire motiváló.