A kávé és a világvallások – az iszlám

2021. augusztus 20. - Alois Dallmayr Magyarország

A kávé és a vallás kapcsolatának alakulása izgalmas történetekhez vezet és kérdéseket vethet fel. Ahogy az egyikhez, úgy a másikhoz is megvannak a kellékeink, szokásaink, szertartásaink, melyek fontos szerepet töltenek be hozzájuk való viszonyunkban. Mind a kávézás, mind a hit lehet egyszerre egyéni és közösségi élmény, ám mindez cseppet sem jelenti azt, hogy előbbit az utóbbival azonosítanánk. Sorozatunkban a világvallások kávéhoz való viszonyába pillantunk bele, első állomásunk pedig az iszlám.

A szufik már a tizenharmadik században főztek kávét. Abu’l Hasan ‘Ali ibn Umar sejk Etiópiában ismerkedett meg a helyi kávékultúrával, amit aztán meghonosított Jemenben. Az ital népszerűsége többek között azért nőtt ugrásszerűen, mert segített ébren maradni az esti ima idején. Nem kellett hozzá sem sok idő, sem közösségi média, hogy a fekete nedű híre elterjedjen az iszlám világban, hamarosan mindenhol – még a legszentebb mekkai mecsetben is - fogyasztani kezdték a „qahwa”-t (azaz, a kávét). A mindennapokban is nagy szeretettel hivatkoztak rá, „iszlám bora”-ként emlegették.

Mivel a környék klímája tökéletes volt a kávétermesztéshez, Jemen kikötői komoly szállítási pontokká váltak. Rajtuk keresztül zajlott az export, sokan tettek nagy bevételre szert ebben az időben. Shaikh ibn Isma’il Ba Alawi egyenesen azt állította, hogy aki ima előtt kávét iszik, annak „megváltó spirituális élményben lehet része”. Kereskedők, zarándokok és diákok járták a régiót, dicshimnuszokat zengve a kávéról, a nagyvárosokban sorra nyíltak a kávéházak.

Nem mindenki rajongott azonban a bab levéért, ami odáig fajult, hogy – a londoni nőkhöz hasonlóan – be akarták tiltatni a kávét. Ezeket a kísérleteket mindig sikerült meghiúsítani, többek között éppen azért, mert az imámok is aktív fogyasztók és rajongók voltak.

A kávé túlélt. Dicsőség Allahnak!