Termőterületek csökkenése, klímaváltozás, különféle betegségek terjedése – nem csoda, hogy a világ 124 ismert kávéfajtájának 60%-a kihalás közelébe került. Ha így megy tovább, 70 év múlva fele annyi kávé terem majd, mint ma.

A helyzet tehát rossz, és azt kell mondjuk, hogy az állomány megőrzése érdekében tett lépések elégtelenek: a vad fajták 28%-a védett területeken kívül nő, és mindössze 55%-uk magjait őrzik génbankokban.
Ez azért kellemetlen, mert a vadon termő kávék nélkül drasztikusan lecsökkenne az iható mennyiség, ők teszik tehát fenntarthatóvá a jelenlegi fogyasztási modellt. Ezért is lépett a Természetvédelmi Világszövetség (IUCN), és tette fel a Vörös Listára a kávét. Elég, ha csak belegondolunk, milyen fontos az Arabica Etiópia és a világ számára, mindjárt erőt vesz rajtunk a tenni akarás a fajta túlélése érdekében.

Etiópia az Arabica „otthona”, ott a kávé sok helyen természetes körülmények között nő, az esőerdőkben. Hasonló, ám kisebb területű egységek találhatók Madagaszkáron, India egyes részein, Sri Lankán és Ausztráliában. A kávéfogyasztás főleg az Arabica és a Robusta körül forog, de ott van a kereskedelmi forgalomba legritkábban kerülő libériai is. És ugyan a vadon termő növények magvai nem feltétlenül hasznosíthatók teljes mértékben, de génállományukban fellelhetők olyan elemek, melyek segíthetnek megőrizni a többieket. És ez ad nekünk reményt a jövőre nézve.

fotók: simonscotting.com; loveafricancoffee.com
forrás: coffeemuseum.com