A tea a világ egyik legkeresettebb itala, a Földgolyó minden pontján fogyasztják. Szerte a kontinenseken különféle régiókban termelik, hogy aztán megszámlálhatatlan formában és ízben kerüljön a fogyasztók teáscsészéjébe.
Egy igazán lelkiismeretes termesztő a mag elvetésének pillanatától ellenőrzi a termesztési és feldolgozási folyamatokat, egészen addig a momentumig, amikor a gőzölgő tea illata megcsapja az orrodat. A két pont között pedig minden lépése arról szól, hogy a lehető legjobb ital szülessen meg.
Mi is a tea pontosan?
Alapvetően két kategóriába soroljuk a teákat: igazi- és gyógyteák. Előbbiek a Camellia sinensis leveleiből készülnek, míg utóbbiak különféle virágok, fűszerek és gyógynövények keverékei, tealevél nélkül. Közös halmazt az ízesített teák jelentenek, ahol gyógynövények és valódi tealevelek elegye alkotja meg a végeredményt.
Az igazi teákat hat csoportra osztjuk: fehér zöld, oolong, sárga, fekete és puerh. Alapjuk ugyanaz a tealevél, különbözőségük oka a feldolgozási folyamat egyes lépéseiben rejlik, némelyiket például oxidálják, míg másokat a Napon szárítanak. Ezen eljárási differenciák aztán íz- és színbeli eltéréseket okoznak, és akkor az alapokról még szót sem ejtettünk: a borhoz hasonlóan a tea is érzékeny a földrajzi elhelyezkedésre, a talajra, illetve a klímára.
Hol nő a tea?
Szereti a hűvösebb klímát, de szüksége van legalább évi 1000 milliméter csapadékra, jól érzi magát savas talajban, viszont jól tűri a magasságot: a tengerszinttől egészen 2000 méter magasságig termesztik – igaz, ott már lassabban nő, ízprofilja azonban összetettebb. Fő termesztő országok: Kína, India, Sri Lanka, Kenya, de Tajvanon, Indonéziában és az Amerikai Egyesült Államokban is vannak termőterületek. Kínában és Japánban elsősorban a Camellia sinensis var. sinensis, míg Indiában a Camellia sinensis var. assamica alfajjal dolgoznak.
Osztályozási lehetőséget jelent a honos régió, innen lehet ismerős a fekete teáknál az indiai Assam és Darjeeling. Indiában az angol fennhatóság idején indult be az ipari méretű gyártás, akkoriban rohamléptékben nőtt a teaültetvények száma és mérete, komoly piaci résztvevőt csinálva a szubkontinensből, konkurenciát teremtve Kínának.
Kínában (fő régiók: Fujian, Anhui és Hainan), valamint Japánban (Shizuoka) a zöld tea a favorit, előbbi országban pörkölik, utóbbiban gőzölik a leveleket.
Teaszüret
Három évnek kell eltelnie az ültetéstől számítva, hogy fogyasztási célra alkalmas legyen a termés, akkor aztán indulhat a szüret! De szigorúan csak kézzel, mert csak így őrizhető meg a levelek minősége. Évente kétszer (tavasz, nyár) zajlik a betakarítás, de egész évben tisztítják a cserjéket, melynek során leszedik a két legfelső levelet és rügyet. Szüretkor a leveleket nagy vesszőkosarakba gyűjtik, azokban utazik az alapanyag a közelben létesített telepre. Fontos, hogy a feldolgozás mihamarabb megkezdődjön, mert a levelek a leszedés pillanatától oxidálódnak.
Teagyártás
A már említett oxidáció az egyik kulcsmozzanat, kihat a külalakra és az ízre. Azért, hogy a kívánt típust érjék el, a gyártók igyekeznek teljes mértékben kontrollálni a folyamatot. A fehér teával dolgoznak a legkevesebbet, aratás után a Nap szárítja ki a leveleket, így bent maradnak az értékes kémiai összetevők. A zöld tea már némi közreműködés eredménye, Japában gőzölik, Kínában pörkölik, majd mindkét helyen összegöngyölítik a leveleket (azután már nem oxidálódhatnak), szárítják, végül méret szerint szétválogatják. Az oolong és fekete teákat azonos eljárásban dolgozzák fel, a különbséget az jelenti, hogy meddig hagyják oxidálódni (az oolongot rövidebb ideig). A fehér teáéhoz hasonló szárítás után jön az összegöngyölés, amit az előre meghatározott mértékű (8-80%) oxidálás követ. Pörkölés vagy serpenyőben sütés jelenti az oxidáció végét, és jöhet a válogatás. Sárga tea úgy lesz, mint a zöld, csak a szárítás előtt rövid ideig hagyják oxidálódni a leveleket. Egészen egyedi a puerh tea előállítása, mert hagyományosan csak Junan tartományban (Kína) gyártják, szárazon pörkölik, de nem teljesen, teret hagyva némi későbbi oxidációnak. Jön a Napon szárítás, majd a meleg és nedves környezet, ahol bakteriális és gombás erjedés zajlik, ellenőrzött körülmények között, amíg a megfelelő érettséget el nem érik, amikor is a leveleket különböző formákká (tégla, gömb, korong) préselik össze.
A tea élvezete
Az élmény nem az ivással kezdődik tehát, hanem évszázados hagyományokkal, melyek nyomán minden levél a tökéletes ízprofilt érheti el. Amikor teát iszunk, fejet hajtunk a termesztők, szüretelők és gyártók munkája előtt.
fotók: nationalgeographic.com; twinings.co.uk; japanprivatetour.com; gracetea.com; twgtea.com;
forrás: senchateabar.com
