„Hölgyeim és uraim, eljött a pillanat, amelyre mindannyian vártak” - mondja az árverés vezetője a zsúfolásig megtelt teremben, amely nem éppen visszafogott izgalomtól vibrál. „Elérkeztünk a nap utolsó három tételéhez, amelyek egészen különlegesek.”

Előzmények: rekorddöntés az első komoly tételnél.

„A licit 5000 dollárról indul.” Tíz lapát egyszerre száll a levegőbe. Mielőtt az árverésvezető kitalálhatná, melyikük volt az első, újabb hang szólal meg:

• 6 000.

Az ajánlatok innentől túl gyorsan érkeznek ahhoz, hogy lépést lehessen tartani velük. 7000 dollár… 8000 dollár (ezzel túl is szárnyaltuk az előző rekordot) … majd lassul a tempó, a győztes licit kilónként 9105 dollárban állapodik meg. A sztoikus németet ismét megelőzték - ezúttal egy amerikai presztízs pörkölő képviselője.

„Újabb világrekord!” - üvölt az árverésvezető.

Amikor a győztes árról kérdezik, az amerikai licitáló szerényen annyit mond: „hálásak vagyunk, hogy tisztességes árat fizethetünk azért a sok kemény munkáért, amit a termelők ebbe a kiváló kávéba fektetnek”.

A nyirkos szoba ismét előbukkan a sötétségből. A mechanikus szörnyeteg zihál és kavarog, kiszáradt papírok újabb sora vonul a padló felé.

„SOFTS Arabica: 1,02 dollár fontonként.”

Mina Geraisban egy farmer éjjel-nappal dolgozik, hogy betakarítsa a termését. Az előző évi fagykár miatt nem tud vándormunkásokat fizetni, hogy segítsenek neki leszedni az érett cseresznyét. A családja és a szomszédai segítenek, amennyire tudnak, de ők sincsenek sokkal jobb helyzetben, plusz a saját gazdaságukkal is foglalkozniuk kell. A termés java megfonnyad és lilásbarnára színeződik, mielőtt megadóan a földre hullik.

„És most elérkeztünk az est utolsó tételéhez” - a tömeg úgy habzsolja a szavakat, mint egy falka veszett kutya. Az este hamarosan eléri a crescendóját, az árverésvezető még egy kis feszültséget kelt: „Egy kávé, amit nem kell bemutatni. Itt az idő, hölgyeim és uraim, a La Miel de Dios, Isten méze”.

A kávét övező történetek már a népi legendák anyagát képezték. Az ízlelőasztalnál egy Q-kategóriás profi elsírta magát kóstolás után.  Egy másik azt mondta, hogy minden kávé, amit a La Miel de Dios előtt ivott, hazugság volt. A harmadik abban a pillanatban leszokott a kávézásról, mert azt akarta, hogy ez legyen az utolsó kávé, amit megízlel, mielőtt meghal. A nedű még a legkényesebb kóstolót is arra késztette, hogy tökéletes pontszámot adjon neki, elérve a legendás 100-at. Az összes olyan kávébab, amelyet nem tartottak elég tökéletesnek ahhoz, hogy ebben a mikroválogatásban szerepeljen, percekkel korábban árverési rekordot döntött - kétszer.

„Készen állnak?” Az árverésvezető felkapja a mikrofont a pulpituson lévő állványról, néhányszor a csuklója köré tekeri a zsinórt, és fel-le ugrál, mint egy rockzenekar énekese, aki épp arra kéri a rajongóit, hogy álljanak fel a helyükről, és kezdjenek pogózni.

Mielőtt az árverésvezető kimondhatná a licitálást elindító szavakat, a tömeg számokat kiabálva rohan a színpad felé.

• 9 106!

Valaki a tömegből megrántja az árverésvezető csuklójához rögzített mikrofonzsinórt, és lelöki őt a színpadról a tömeg kezei közé, amelyek minden megragadható testrészébe kapaszkodnak.

• 10 000 dollár! - kiáltja a már nem visszafogott német a két keze közé kapott mikrofonba.

Egy pán-ázsiai konglomerátumot képviselő vevők csapata összehangoltan dolgozik, kötélhúzást játszanak az árverező lábaival, megpróbálják kiszabadítani a német markából, hogy a Végtelenség őrült hajszájában felajánlhassák egy kisebb ország GDP-jét.

• 12 000!
• 15 000!
• 20 000!!!

A régi ragyogás újra felmelegíti a szobát. „SOFTS Arabica: 0,95 dollár fontonként.”

Huehuetenangóban egy farmer legfiatalabb fia és a családi vállalkozás folytatásának utolsó reménye hazatér az egyetemről. Az apja még nem értesült a hátsó zsebében megbújó levélről, amelyben egy Guatemalavárosban működő befektetési cég kínál neki állást.

fotók: econlib.org, reverieroasters.com

forrás: sprudge.com