A kávé és a világvallások – a judaizmus

2021. szeptember 17. - Alois Dallmayr Magyarország

A zsidók és a kávé kapcsolata igen mélynek nevezhető, és sok hasonlóságot mutat az arab világban tapasztaltakkal. Kezdeti népszerűségén sokat lendített a vallási rajongás, hiszen minél tovább tud valaki ébren maradni, annál több időt tölthet az Úr dicsőítésével.

És mivel a kávé kóser (hacsak nem úszkál benne egy disznó), Damaszkusz, Kairó vagy épp Konstantinápoly zsidó lakossága körében is hamar népszerűvé vált. Konstantinápoly (ma Isztambul) első kávézója épp miattuk nyitotta meg kapuit.

1632-ben egy zsidó vallású ember nyitotta meg Európa első kávéházát (Livorno, Olaszország), onnantól viszont még tizennyolc évet kellett várni, hogy Anglia (Oxford) is kövesse a példát. Ott egy szefárd zsidó volt az alapító, hittársai közül jónéhányan lettek kávékereskedők, akik aztán a kávéházak ötletét később elterjesztették Franciaországban és Hollandiában is. A fokozódó népszerűség nyomán Németországban mozgalom is indult a kávéházak bezárására, de nem antiszemita indokok miatt, hanem mert a sörkereskedők féltették az iparágat.

Az 1800-as évekre Berlin, Bécs, Budapest és Prága kávéházai a társasági élet és a haladás helyszínévé váltak: rengeteg művész töltötte itt az idejüket, hogy politikáról, irodalomról és számos más témáról cseréljenek eszmét órákon (vagy akár napokon) át.

A tizenkilencedik századi Amerikában a zsidó kávékereskedők olyan tengerparti városokban kezdték meg működésüket, mint San Francisco, New Orleans és New York. Utóbbiban igen éles verseny zajlott a felek között, komoly felíveléseknek lehettek szemtanúi a kortársak. Samuel Schönbrunn a Savarin márkát tudta bejuttatni a Waldorf-Astoria szállóba, William Black dióféléket áruló boltjaiból pedig a Chock Full o’ Nuts üzletlánc nőtt ki.