Az Alois Dallmayr Magyarország – ismeretterjesztő és szórakoztató blogja

Dallmayr Magazin

Dallmayr Magazin

Kávés horror: Az őrület aromája – első rész

2022. május 20. - Alois Dallmayr Magyarország

dallmayr-kave-magazin-az-orulet-aromaja-elso-resz-00.jpg

Nem tudott róla, hogy az elmúlt hónapokban bármilyen fotózás történt volna - különösen nem Stephen Brockmann könyvéhez.

A lány kinyitotta a kávézó ajtaját, besétált. A műszer érzékelte a mozgását, és bekapcsolta a mennyezetbe süllyesztett lámpákat. Az izzók egy szempillantás alatt elűzték a kora reggeli sötétséget. Elindult a bárpult felé, letette a hátizsákját a földre. Egy könyv hevert a pulton, úgy elhelyezve, hogy biztosan meglássa, amikor belép az épületbe.

A nagy betűkkel írt cím a borítón:

FŐZZÜNK TÖKÉLETES KÁVÉT! - írta Stephen Brockmann

A cím alatt, eltakarva a borítón ábrázolt, művészien elrendezett kávéfőző kellékeket, egy sárga öntapadós cetli virított. „Ez neked szól” - állt rajta -, „nézd meg a Chemex receptjét a 11. oldalon”.

Nem ismerte fel a kézírást, és nem érezte sürgetőnek, hogy engedelmeskedjen a parancsnak, de a szerző neve ismerős volt. Stephen Brockmann… Híres volt? Rémlett valahonnan, de semmi extra. 

Átrakta a hátizsákját a hátsó részen lévő kampóra, és nekilátott a kávézó kinyitásához szükséges szokásos folyamatoknak. Miközben felvette a kötényét - a fekete darab csak a dereka alatt takarta -, lenézett, és csendben megszidta magát, amiért fehér inget viselt. Ha megússza a napot kávéfolt nélkül, szerencsésnek mondhatja magát. Lazán csomóba kötötte maga körül a kötény zsinórját, és kisétált a pulthoz.

A pénztárgép mellett átlátszó, piros fedelű tál állt, tele egy halom kávéfilterrel. Felnyitotta a fedelet, és nagyot szippantott a levegőből. Emiatt a pillanat miatt érte meg a korai ébredés és a munkába járás. Karamell, csokoládé és valami mogyorós illatot érzett, amit nem tudott pontosan meghatározni. Ha tippelnie kellene, valószínűleg azt mondaná, House Blend. Lenézett a címkére: House Blend. Ügyes.

Levette a felső szűrőt, és a kávéőrlőhöz vitte. Miközben a kávészemeket a tartályba dobta, tekintete a könyvre esett, amely még mindig a pulton feküdt. Megnézte az óráját. Valószínűleg volt még ideje, hogy készítsen magának egy Chemexet. A jeges teát később is megcsinálhatja - feltéve, hogy senki sem rendel egyet rögtön nyitáskor. Mégis, ki akarna jeges teát inni reggel hatkor?

Az őrölt kávé hangja és illata betöltötte a kávézót, és a lány maga felé fordította a könyvet. Lapozgatni kezdte az oldalakat - mindegyik tele volt gyönyörű fotókkal, és úgy tűnt, minden egyes főzési módhoz pontosan le vannak írva az utasítások. A kávéfőzés minden fázisához egy-egy fotó tartozott, amely pontosan mutatta az aktuális lépést.

dallmayr-kave-magazin-az-orulet-aromaja-elso-resz-01.jpg

Elért a 11. oldalra, a Chemex receptjéhez. Elakadt a lélegzete. A helyszín egyértelműen az ő kávézója volt. Még az is látszott, hogy ezt a fotózást ugyanebben a napszakban csinálták - kint sötét volt, az üzletet csak a bárpult fölötti mennyezeti lámpák és függőlámpák világították meg.

„Ez durva” – csúszott ki a száján.

Nem tudott róla, hogy az elmúlt hónapokban bármilyen fotózás történt volna - különösen nem Stephen Brockmann könyvéhez. Bár lehetett régebben is, még azelőtt, hogy ő idekerült volna. A könyvkiadás időigényes dolog.

Benyúlt a pult alá, felkapott egy Chemexet, egy mérleget, egy vízforralót és egy szűrőt, sorra olvasta az utasításokat, elkezdve a főzést.

„Ez nagyon furcsa” – suttogta maga elé. „Mindig pontosan így csinálom – de grammra!”, közben az utasításnak megfelelően 31 gramm kávét tett a szűrőbe.

És valóban, ahogy követte a receptet, minden lépésnél úgy tűnt, mintha a szokásos módszerét rögzítette volna, az adagolástól az öntés stílusáig. Még száraz szűrőt is előírt, mintha tudta volna, hogy mindig elfelejti megnedvesíteni a szűrőt, mielőtt beleönti az őrölt kávét. Az utasításnak megfelelően 53 gramm vizet öntött a Chemexbe. Ahogy a víz lassan szivárogni kezdett az őrleményen keresztül, és a Chemex aljára csöpögött, jobban megnézte a képeken látható baristát. Csak a vállától lefelé látszott, a legtöbb felvételen csak a kezei és a Chemex voltak a fókuszban, de... úgy nézett ki, mint ő. Fehér ing, fekete kötény, még a bőre is ugyanolyan színű volt, mint az övé.

„Ez lehetetlen” - gondolta, és az utasításnak megfelelően 144 gramm vizet öntött a kávéágyra.

A karaf aljáról csilingelő hang hallatszott, ahogy a folyadék csöpögni kezdett, és a Chemex elkezdett megtelni. Az aktuális lépést a barista háta mögül készült fotó mutatta be. Ugyanazt az inget viselte, mint ő. A haja ugyanolyan sötétbarna volt, ugyanolyan rendetlen lófarokba hátrafogva. A háttérben a hajnali fény kezdett beszűrődni az ablakon keresztül, akárcsak a kávézóban, itt és most.

dallmayr-kave-magazin-az-orulet-aromaja-elso-resz-02.jpg

Folytatjuk…

 

fotók: freepik.com, comunicaffe.com, youtube.com

forrás: sprudge.com 

A bejegyzés trackback címe:

https://dallmayrmagazin.blog.hu/api/trackback/id/tr8917833887

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása