Az Alois Dallmayr Magyarország – ismeretterjesztő és szórakoztató blogja

Dallmayr Magazin

Dallmayr Magazin

A RoBaristák lázadása

2022. február 27. - Alois Dallmayr Magyarország

robot3.jpeg

Mindig azt hittem, hogy képes vagyok megérezni, ha tragédia készülődik – hiszen a levegőben olyankor tapintható a feszültség, ami előrevetíti a hamarosan bekövetkező káoszt.

2035. október 1., 7:15

Tipikus reggel Bushwick-ban: az autópályán tíz sorban araszolnak a légpárnás autók, emberek egymást taposva igyekeznek munkába, útközben kávét iszogatva.

- Hello, Mx. Arielle. A szokásosat? - csipogja RoBarista Kevin, amikor belépek a kedvenc helyemre.

- Wi-Fi-képes robot baristák mesterséges intelligenciával - morfondírozom magamban. - Mi jöhet még?

Meg kell vallani, a megoldás tényleg komoly könnyebbséget jelentett: mivel a robot baristák szerte a világon mind a felhőhöz kapcsolódtak, az ember besétálhatott a világ bármelyik kávés boltjába, és a robotok tudták a rendelését. Hab a kávén, hogy elég barátságosak voltak, mindig szívesen beszélgettek. Valószínűleg az emberek még nem álltak készen arra, hogy lemondjanak az "emberi" elemről, ugyanakkor belefáradtak abba, hogy dupla árat fizessenek az élő munkaerőért. Fogadok, hogy a kávézók profitja az egekbe szökött, hiszen a bérköltséget elfelejthették.

Igen, a szokásos - válaszolom. Látom, hogy Kevin szeme mögött forognak a fogaskerekek, feltehetően betölti a maradék adataimat, és felkészül a válaszra.

- Milyen volt az esküvő? – csipog Jeremy. A fenébe, ezek a robotok tényleg jók! Múlt hétvégén volt a legjobb barátom esküvője, amit röviden megemlítettem egy RoBaristának az irodámhoz közeli boltban.

- Nagyszerű volt, igen. Köszi. Mennyi lesz?

- Egy tejeskávé laboratóriumban termesztett kávéval. 2,50 dollár, Mx. Arielle.
robot1.jpeg

Elfordulnak a fogaskerekek, két pittyegés hallatszik, majd egy fény jelzi Kevin mellkasán, hol kell megérintenem a telefonommal a fizetéshez. Amikor a kiadó felé fordulok, fülsértő hang tör fel a teremben lévő összes készülékből: „RENDKÍVÜLI HÍREK!!! A Konnekt International globális Wi-Fi kiesést jelent - ismétlem, globális Wi-Fi kiesést. A robotoknál előfordulhatnak kisebb zavarok. Kérjük, maradjanak nyugodtak, amíg a szolgáltatás helyreállításán dolgozunk. Köszönjük, hogy a Konnektet választották – egy boldog emberiséggé kapcsoljuk össze az egész világot.”

Csend, majd halk hangok és egy hangos kattanás. Az ajtó felé nyúlok, zárva van. Hirtelen gyötrelmes emberi sikoly tölti be a levegőt. A tömeg egy pillanat alatt megfordul, és döbbent csendben szemléli az előttünk zajló véres jelenetet. A szívem kihagy. Néhány lépésnyire tőlem levágott kar hever a padlón, a sikoltozó ott guggol fölötte, levegőért kapkod, remeg a hasa a zokogástól. A pult túloldalán RoBarista Jennifer véráztatta testtel és vigyorogva próbál a kávédarálóba gyömöszölni egy szétroncsolt emberi torzót. Az epe felszáll a gyomromból, égeti a torkomat. A leesett állkapcsok egyszerre vérfagyasztó sikolyokat adnak ki magukból, a vendégek tömegesen menekülnek a horror-show elől, az ajtó felé véve az irányt.

- Az italuk hamarosan kész lesz - csipogja Jennifer hátborzongatóan, miközben gőzölgő folyadék hangja sikít a levegőben. Pillanatokkal később a robotok megindulnak a tömeg felé, szemem sarkából látom, mit tartanak a kezükben: a fehér papírpohár csordultig tele van élénkvörös folyadékkal, amely feketén csöpög lefelé az oldalán, és egy hosszú ujj görbül a peremére.

- Itt a tejeskávéja, Mx. Joseph - csipogja Jennifer, miközben az egyik vendég, feltehetően Joseph, rémülten kuporog az ajtó mellett.

Káosz alakul ki, amikor a pánikba esett tömeg észreveszi, hogy Jennifer közeledik. Csattanás, és a tőlem jobbra lévő üvegablak hirtelen összetörik, majd egy tűzoltókészülék landol a járdán. A tömeg a kitört üvegablakon keresztül az utcára rohan, és egy szörnyű pillanat alatt rájövünk, hogy nem csak velünk történt meg a szörnyűség. Az egész környéken RoBaristák hordái kergetik a pánikba esett vásárlókat, kezükben forró vérrel teli csészékkel. A nedűt valószínűleg abból a szerencsétlen lélekből csapolták, aki éppen a legközelebb volt a Wi-Fi katasztrófa idején.

Újabb fülsértő zaj, majd az ismert robothang: „Figyelem! A robotoknál technikai meghibásodások tapasztalhatók. Kérjük, maradjanak nyugodtak, és térjenek vissza otthonaikba. Köszönjük, hogy a Konnektet választották – egy boldog emberiséggé kapcsoljuk össze az egész világot.”

Átverekedem magam az utcai tömegjeleneten a fél saroknyira lévő házig, ahol lakom. A szívem kalapál, miközben a táskámban turkálok, szerencsére egy pillanat alatt megtalálom a kulcsaimat -közben egy RoBarista csapódik be mögöttem az előcsarnokba. Elfordítom a kilincset, átbotorkálok a lakásom küszöbén, és elbarikádozom az ajtót egy komóddal. Ahogy belépek, észreveszem, hogy a tévém távirányítóval lett bekapcsolva…

robot2.jpeg

"RENDKÍVÜLI HÍR! Miután megszakadt a kapcsolat a Wi-Fi-vel, a RoBaristák világszerte szeretett patrónusaik ellen fordultak. Mostanra legalább tízezer halálesetről kaptunk jelentéseket, ráadásul a szám tovább emelkedik, Milánótól egészen New Yorkig. A tudósok jelenleg is azon tanakodnak, hogyan és miért okozhat egy globális Wi-Fi-kiesés ilyen véres jeleneteket, és minden erejükkel a megoldáson dolgoznak. Mindannyian maradjanak otthon, távol az ablakoktól és ajtóktól, és hagyják ki a reggeli kávét - ismétlem, hagyják ki a reggeli kávét."

2036. április 16., 5:30

Megfordulok az ágyamban, és a telefonomat bámulom. REGGEL FÉL HAT. Túl korán van ahhoz, hogy felkeljek.

Hat hónap telt el azóta, hogy a RoBaristák elszabadultak, és a legtöbbünk, aki túlélte a kezdeti támadásokat, azóta három emelet mélyen lakik, föld alatt bunkerekben. A legfrissebb adatok szerint az emberi populáció közel harmada kipusztult – amit persze kapitalista társadalmunk megpróbál pozitív színben feltüntetni. "Túlnépesedési problémánk volt" - hallottam egyszer Jeremy Besroztól élő adásban. Hideg és érzéketlen, mint minden milliárdos.

Egy pillanattal később a telefonom csipog, figyelmeztetés villan a képernyőn. "Wi-Fi helyreállítva" - áll rajta élénkpiros betűkkel.

- Ó, hála Istennek – gondolom – Nem bírtam volna ki még egy napot kávé nélkül!

robot4.jpeg

 

fotók: food-contact-surfaces.com, circularconnection.com, technowize.com, retailinasia.com

forrás: sprudge.com

A bejegyzés trackback címe:

https://dallmayrmagazin.blog.hu/api/trackback/id/tr4317503340

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása